Hidasi Zsolt restaurátor:

Álmodók

"Egy olyan anyag bemutatását van szerencsém exponálni, amilyet mainapság bizony ritkán láthat, - vagy talán helyesebb, ha azt mondom érezhet - az ember. Sajnos én sem kerülhetem el, hogy ne tekerjem in statu quo a mondandóm köré a sokszor emlegetett mondatszalagot: "A mai világban..." Igen, a mai világban még sokkal inkább felértékelődik a tiszta művészet, a gyönyörködtető művészet, mert a mai ember olyan őrjítő agymosásnak van kitéve, hogy szabályosan küzdeni kell a szellemi-lelki levegőért, és ugyanakkor az egész apparátus úgy van berendezve, hogy erre lehetőleg ne maradjon időnk.

Félek, ma már akár litánia-szerűen is ellensúlyoznunk kell valahogy a minket érő rosszat az igazzal, aztán az majd elvégzi valahogy a maga dolgát. A korunk által kitermelt ideges, az extremitást az egekbe emelő, ráadásul sokszor hatásvadász, polgárpukkasztó irányzatokkal szemben itt nyugodtan megpihenhetünk, nem kell fonák módon a képek mögött megbúvó trükköt keresni. Itt pontosan az van, ami már első pillanatban megérinti az embert: a szépség és a báj gyógyító ereje. Huszár Boglárka festményei nekem éppen azt a refúgiumot jelentik, ahol végre tele szívhatom a tüdőmet tiszta levegővel, megpihenhet a tekintetem egy-egy sugárzó részleten. Az ő képeiből pontosan az tükröződik vissza, aminek a felfedezése mindannyiunk vágya és aminek a mai világban már-már krónikussá váló hiányát érezzük csak: a megismerhetetlennek tartott emberi lélekből vélünk felismerni ránk vonatkozó részleteket. A saját létünk rejtelmeit feltáró tükörkép megpillantásának vágya az emberi létezés egyik alaptétele. Ebben szinte kézenfogva talán a képzőművészet és a zene igyekszik a leginkább a segítségünkre. Nem véletlenül szoktunk zenélő festményekről vagy festői muzsikáról mesélő aforizmákat emlegetni.

De mindaz, ami itt van, mégis annyira személyes, hogy nem is lehet általánosítani. Huszár Boglárka festményei éppen nekünk tartanak tükröt, éppen itt, éppen most, néha fájdalmasan szépen, máskor komolyan szemlélődve vagy éppen bohém szertelenséggel mutatnak meg magunkból elsüllyedtnek hitt érzéseket. Nem ferdetükör, legalábbis nem az a szónak ravaszabb oldalát tekintve, szándéka szerint a gyönyörködtetés a cél, nem a fricska."